Blog | Szerelem

Elvárásokkal vagy anélkül a párkapcsolatban?

2019.06.23.

Az emberek elvárásokat támasztanak mindennel kapcsolatban. Sokszor halljuk azt, hogy “próbálj elvárások nélkül élni!”, de vajon ez lehetséges? Hogyan lehet elvárások nélkül élni mondjuk a párkapcsolatban? Mi van akkor, ha valakiben olyan szükségletek fogalmazódnak meg, amit ő maga sem tud teljesíteni? A földön jobb maradni és megalkudni vagy hajhászni a tökéletest, aki megfelel minden elvárásunknak?

Nem régiben összeírtam a tökéletes férfiról alkotott képet. Azon kaptam magam, hogy csak írom és írom, milyen embert szeretnék magam mellé, majd végig gondoltam, milyen típusú személyek mellett volt szerencsém megfordulni. A konklúzió pedig a következő: teljesen az ellentéteket szedtem össze. Valószínűleg az eddigi rossz tapasztalatokból tanultam és jobban meg tudom határozni, ki az, aki mellett boldogan tudnék élni. Legalábbis elméleti síkon. Az érzésem ezzel kapcsolatban az, hogy sosem fog eljönni ez a tökéletes férfi és ez így van rendjén. Azt hiszem. Mondjuk ezt egy idealisztikus elmével megáldott embernek nagyon nehéz beismerni.
A privát profilomon megosztott kérdőívet a saját kíváncsiságom uralta. Az egyik főbb téma, ami nagyon érdekelt, az az ideális társ körvonalazása. Nem árulok zsákbamacskát: a tulajdonságok, igények felsorolása nagyrészben a saját magam számára elképzelt görög istent írja le. Ahogy látom, szerencsére nem mindenkinek ő a tökéletes, így, ha létezik a kis Ambrosziosz, akit megálmodtam, nem fogják lenyúlni előlem. Bár ki tudja, lehet már az életemben is van…

Nos, a leginkább fontos szempontok mind férfiak, mind pedig nők részéről a következő öt:

  • Legyenek céljai, jövőképe az Álompasinak/Nőnek
  • Tiszteljen bennünket
  • Őszinte személy legyen
  • Becsülje meg választottját

 

Az ötödik helyen pedig egy hármas holtverseny alakult ki:

  • Érzelmi intelligencia
  • Humor
  • A cselekedeteivel is mutassa ki a szeretetét

 

Jó, igen ezek fontosak. Viszont, amit én nagyon hiányolok, az a szex. Nem azt mondják az autóra is, hogy vidd el próbakörre, mielőtt megveszed? Szerethetem, imádhatom a kiszemeltet, de ha nem vonzódunk egymáshoz, nincsen meg a kémia, és az ágyban sem egymás nyelvét beszéljük, akkor előbb-utóbb sajnos annyi a kapcsolatnak. Jó esetben tisztán léphetünk ki, rosszabb esetben ezt megelőzi a megcsalás. Vagy csak olyan személlyel létesítünk kapcsolatot, akihez vonzódunk? (Erre mondjuk rá tudok cáfolni..)

A fentebb említetteket vajon jogosan el lehet várni? Van bármi, amit elvárhatunk a partnerünktől? Vagy inkább csak sodródjunk, nézzük meg milyen és ha nem tetszik, hagyjuk ott?
Szerintem ez elég erősen kettős. Vannak olyanok, amiket elvárhatunk. Jobban mondva el kell várnunk. Az őszinteséget, a tiszteletet, a megbecsülést. Teljesen mindegy milyen kapcsolatot akarunk valakivel kialakítani, ezek a feltételek elengedhetetlenek, hogy jól tudjon a későbbiekben működni. De nem várhatom el a partneremtől, hogy ugyanazokat a programokat szeresse, mint én vagy azt, hogy meglepjen időközönként egy szál virággal. Ha ez szívből nem jön, nem kényszeríthetem rá. Tehát összességében vannak olyan elvárások, amiknek meg kell lenniük, de ezeken az alapokon túlmenően a többit csak hagyjuk kibontakozni. Persze, arról lehet beszélni, hogy mi esne jól, de nem váratjuk el, hogy ez meg is fog valósulni, hiszen annyi tényezőtől függ. Nem biztos, hogy párunk személyisége olyan, milyen a szeretetnyelve és számos más pontoktól is függ.

Felszabadulttá válunk, ha nem görcsölünk ezekre rá. Jobb lesz a párkapcsolatunk, hiszen irreális elvárásokat nem támasztunk a kiválasztottunkkal szemben és mi magunk is könnyedebben tudunk kibontakozni. Senki sem tökéletes, de létezik a tökéletes pár, aki még ha ugyan nem is felel meg ezeknek a pontoknak 100%-ig, elrabolja a szívünket, rabul ejti azt és elfeledteti ezeket a butaságokat velünk. Meg tud velünk ismertetni más fontosabb dolgokat, újdonságokat hozhat életünkbe, ha hagyjuk neki.

Döntse el mindenki egyénileg, hogy mi a jobb saját magának. Kihagyni a lehetőségeket és csak a tökéletesnek vélt ideált kergetni egész életünkben vagy kinyitni a szívünket és esélyt adni valaminek, amiből akár valami jó is kisülhet?  Nagyon sokáig én is a tökéletesre próbáltam fókuszálni. Kergettem egy álmot és nem a partnerbe, hanem az elképzelt ideálba voltam szerelmes. Abba, ahogyan át akarom élni a szerelmet. Abba, amilyennek a tökéletes férfit képzeltem el. Ahányszor valami nem úgy történt, ahogyan az idealisztikus kép zajlott a fejemben, valami magyarázattal kimentettem az illetőt és kerestem benne a szerelmet továbbra is. Mindhiába. Aztán persze jött a felismerés, hogy nincs rá szükségem, nekem nem ő az igazi, hiszen nem bír azokkal a tulajdonságokkal, mint az a személy, akit magam mellett szeretnék tudni. Visszagondolva, ha nem elvárásokat támasztok vele szemben, hanem csak szimplán megismerem és beleszeretek a lényébe, akkor elkerülhettem volna a kínos végét a storynak, amikor is megindokoltam a kapcsolat végét. Persze ez nem volt tanulság akkor, nem jött a felismerés csak évekkel később. Ezután próbáltam keresni újra a kis görög istenemet, de falakba ütköztem. Nem élveztem mások társaságát, ha csak egy-egy olyan információt megtudtam róla, amik nem képviselték a görögömet. Annyi kört lefutottam sok emberrel és még csak beszélgetőtársként sem hiányoztak.

Amikor kicsit túltettem magam a csalódásokon és a sarokba helyeztem a görögöt, máris kinyílt a szívem egy kicsit. Fogékonyabbá váltam, elkezdtem élvezni a beszélgetéseket. Azt is, hogy új embereket ismerhetek meg vagy régieket, de új megközelítésből. Majd egyszer, amikor nem számítottam rá, lecsapott Ámor nyila -vagyis, ha már egyszer görögöt írtam, akkor Aphrodité- és eltörölte az elvárásokat, maradt a gyermeki rajongás, majd egyszer már azon kaptam magam, hogy nagy a baj, ez aztán szerelem. Mint derült égből a fasírt.

Ezután őszintén mondhatom, hogy nincs is jobb, mint félretenni az elvárásokat és csak érezni, tapasztalni, nyitottnak lenni. Sosem tudhatjuk, hogy kiben találjuk meg életünk szerelmét. Mi van akkor, ha megtaláljuk a Nagy Őt, aki az áhított tulajdonságokkal bír? Vajon fel vagyunk készülve az érkezésére? És mi van akkor, ha épp ezeknek az ellentétje, mégis bolondulni fogunk érte?
Lehet, hogy a sarki hentes beszállítója lesz az, még ha vegetáriánusok vagyunk és a környezetszennyezést is ellenezzük. Elég egy nyitott szív, egy lopott pillantás és máris fülig beleszerettünk egy idegenbe, aki abszolút nem az esetünk. Lehet belőle happy end? Igen.

A Te történetedből is lehet, ha bátor vagy és nyitsz az igaz szerelem felé, amik nem az elvárásokról, hanem az elsöprő érzelmekről szólnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük